Jaj, azt nem is meséltem, hogy még jómúltkorjába' megnéztem Netflixen egy Pom Poko című japán rajzfilmet. Nagyon édes és agybeteg sztori, alakváltó, az életterükért harcot vívó nyestkutyák benne a szereplők. Kicsit hosszú, de iszonyat kreatív és elrugaszkodott, úgyhogy én végignéztem. Nem is igazán gyerekeknek szól. A vége felé hullajtottam pár könnyet is, tökre átéreztem a helyzetüket, és most már tudom, hogy sok ember nem az, aminek látszik!
Most pedig pucolok egy kiló répát, elhitetem magammal, hogy valójában csoki, és keresek egy hasonló rajzfilmet.
Nem sok japán rajzfilmet tudok megnézni, de a kevesek között az egyik kedvencem a Vándorló palota. Nagyon jó hangulata van, habár maga a történet nem olyan nagy szám. :)
VálaszTörlésÉn is alig ismerek japánokat - szerintem úgy hármat láttam eddig -, de pont a Vándorló palota az a rajzfilm, ami miatt nem zárkózom el előlük, ha már a Netflixen olyan sima ügy belenézegetni mindenbe. :D
TörlésJa és tudtad, hogy a Vándorló palotát egy angol nőci írta? Nekem megvan a polcon. =')
TörlésJajj, nagyon menő vagy. :D
TörlésNem tudtam róla semmit azon kívül, hogy megnéztem már párszor, mert mindig van valaki, aki még nem látta - és akinek feltétlenül meg kell mutatni. :D
A másik, amit ismerek még, az a Chihiro szellemországban, nem volt olyan jó hangulata, mint a palotának, de azért tetszett.
Meg kamaszkoromban néztem az Inuyasha sorozatot, de ezt felnőttként is csak így, álnévvel merem bevallani, ha valaha élőben találkoznánk, letagadom. :D Pedig nem volt rossz, de a mostani felfogásommal nem értem, hogy tudtam mese sorozatra időt pocsékolni. :D :D
Én is minden szívemhez közel álló ismimre rátukmáltam a vándorló palit, na de legalább tetszett is nekik. :D
TörlésA Chihiro is, meg a Vándorló palota is Miyazaki-termék, meglátszik a kidolgozott grafikán, emiatt meg is jegyeztem a bácsi nevét. Én a Chihiróból mondjuk semmit nem értettem, és folyton vártam, hogy kiderüljön, mi is a téma, de azért tele volt látványos dologgal, úgyhogy végignéztem. Gondolom, a felnőtté válásról szól, vagy ilyesmi.
Inuyasha. :D Emlékszem, az ment a Minimax után.
Szerintem valami anime mindenkinek becsúszott az életébe, nem kell hozzá japánfannak lenni. Például hiába, hogy csak ~15 éve dúl itthon is az anime imádat, a mi generációnk már kiskorában is Candy-t, Sailor Moon-t, Shongoku-t, meg Pokémont nézett. Ezeket nehéz is lepipálni, ezért se nézek animéket. :D
(Úúú, egyet mondjuk ismerek, a Méz és lóherét, az nagyon édes volt, arra direkt rákerestem, és megnéztem az egészet.)
Ja és baráti figyelmeztetés: sose mondd egy japán rajzfilmre, hogy mese, mert ha rosszkor vagy rossz helyen, megköveznek. :D
Hú, igen, az utolsó bekezdésed nagyon igaz, mintha nácik között kijelentenéd, hogy zsidó vagy, vagy rosszabb: zsidót rejtegetsz. :D
TörlésNa igen, a Chihiro történetét én sem értettem, de a világa tetszett.
Egyébként meséket gyakran nézek, de az anime végül nem tudott a szívemhez nőni, ahogy olvasom ezeket a sorozatokat, amiket írtál fent, gyerekesen hadonászó iskolatársaim jutnak eszembe, ahogy különböző érthetetlen szavakat kiabálnak - amik akár azt is jelenthetik, hogy csincsilla. :D
A Méz és lóherét viszont nem ismerem. :))
Húú, most teljesen meghoztátok a kedvem, hogy rajzfilmet nézzek! :) Utoljára A vörös teknőst láttam, ugyan az a stúdió jegyzi, mint ami A vándorló palotát és a Chihirot, én attól is teljesen elvarázsolódtam és másfél órára azt is elfelejtettem, hogy élek. :)
TörlésAdél, neked ezek szerint kimaradtak ezek az alap műsorok gyerekkorodból. Szerintem még nem találkoztam olyannal a korosztályomból, akinek utána kellett néznie a Sailor Moonnak vagy a Candynek. Ez olyan, mintha Balu kapitányt nem ismerné valaki. Igaz, utóbbi a Kölyök Klubban ment szombat reggelente, az animéket suli után adták minden délután:D
TörlésAnna, ezt A vörös tekit megjegyzem, ha azt mondod, az is Ghibli. :D Amúgy a Pom Poko is ghiblis, azért is vágtam neki bátran.
Igen, nekem sok alapmű kimaradt, mert 6 éves koromtól kezdve nem volt otthon tévénk. Nem azt mondom, hogy akkor nem volt rossz, sokszor éreztem, hogy kimaradok valamiből, ami a többi gyereknek alap, ugyanakkor helyette rengeteget olvastam. A legtöbb mesét 18 fölött pótoltam, de hát nem lehet mindent. :D Mondjuk a Sailor Moon az azért megvan, mert azért az unokatestvérem is rajongott, nagyon tehetségesen rajzolt, és abban az időben egyfolytában mangalányokat firkálgatott. De nagyjából ennyi, nem tudnám megkülönböztetni a karaktereket, hogy ki kihez tartozik, milyen képessége volt, stb. :D
TörlésA vörös teknőst én is feltettem a megnézendő listára, nem az az, amelyikben nem beszélnek? Szerintem korábban olvastam már róla, de akkor még nem találtam fenn sehol...
De, azaz. :) Most már szerintem biztos fent van több helyen, a cinegorol ki lehet kölcsönözni legálisan is.
TörlésÓ, a Candy! Most, hogy említetted, instant visszajott a dallamtapadasom a focimzenejevel. Mi is néztünk suli utan kb. mindent. Le voltunk pakolva a nagyszülőknel és vegigneztuk az egész rajzfilmblokkot. Te jó ég, én olyan szerelmes voltam az Álarcos Lovagba��. Nem tudom, hogy volt időm rá, mert még így is, hogy nagyon sok tévét néztünk, rengeteget olvastam.
VálaszTörlésIgen, még nekem is megvan a Candy zenéje a fejemben!
TörlésÉn legózás közben néztem, így két legyet ütöttem egy csapásra, és utazás közben olvastam Jacqueline Wilson és Meg Cabot könyveit. :D
Wilsont én valamiért nem szerettem, de a Cabot-könyveket rongyossa olvastam. Emlékszem, amikor a 3. Neveletlen hercegnoben osszejott Michael és Mia, vagy egy órát beszéltünk róla a barátnőimmel telefonon, úgy tulcsordultunk az erzelmekkel.:D Jaj, ugy szeretnék visszamenni az időben, sose gondoltam volna, hogy ennyire szar lesz felnőttnek lenni, annyi mindent másképp csinálnék.
TörlésNekem nagyon összefolytak a Neveletlen hercegnők, de azért szerettem. :D Emlékszem, hogy az Egy igazi amerikai lány-on hangosan nevetgéltem a sulifolyosón...
TörlésÉn sejtettem, hogy szar lesz felnőttnek lenni, de erre a durva egy helyben toporgásra nem számítottam... Én is naaagyon sok mindent máshogy csinálnék... :/