Pí-í

Valamit akartam írni, de mire ideértem, olyannyira eltörpült a dolog nem létező fontossága, hogy már fel se tudom idézni. Mindenesetre nagyon uncsi ez a napi négy órányi utazgatás... Milyen lehet fél órányira lakni a munkahelytől?

Egyébként nem tudom, mi van velem - na jó, tudom -, de hónapok óta nem tudok aludni, iszonyat ritka, hogy átalszok többórás forgolódás nélkül egy éjszakát. Feltolult gondolataim mellé jön még újabban, hogy éjszakánként az erdei fülesbagoly ad koncertet hajnalig (eleinte tökre aggódtam, hogy valami fáról leesett fióka sír, mert olyan kétségbeesett hangja van, de hát az nem élne ilyen sokáig, ugye, Pukkancs meg az előbb kiderítette a gyakori kérdéseken válaszra lelve, hogy ez biz bagoly), és hétvégente a nyári szünetes dugaszok zajonganak reggel nyolctól, amit úgy kell elképzelni, hogy az ablakunk alatt szerepjátékoznak egy darabig, aztán nagyfiúsat játszva leülnek a szintén ablak alatt található lépcsőre kipihenni egymás terrorizálását, és addig is ordíttatják a disco zenéket, meg hülyeségeket beszélnek össze lövöldözős játékokról.

„Tavaszi, nyári esték jellemező hangjainak egyike, amikor a kis baglyok este éhesek és hívó hangjukkal jelezve hollétüket táplálékot kérnek. A fészket három hetesen, még röpképességük elérése előtt elhagyják, a környékbeli fák koronájában ugrándozva szétszóródnak, panaszos, síró hangon kérik szüleiktől a táplálékot. A fiókák hangos, elnyújtott és magas „pí-í” eleségkérő hangja akár egy km-ről is hallható. Az erdei fülesbagoly fiókái egész este vijjoghatnak. Májustól egészen augusztus végéig lehet őket hallani."

SZUPCSI!

De legalább eltaláltam, hogy fióka van a dologban. Már most hallani - jaj, milyen csuda! Geci idegesítőek, de milyen kis édesek lehetnek a kis pelyhedző gömbtestükkel, ahogy ugrabugrálnak a lombok között, nem? Aztán még szét is szóródnak, nehogy egyszerű legyen őket megetetni. Most, hogy jobban fülelek, mintha kivehető lenne néhány szó... „Anya, itt vagyok!” „Anya, én meg itt vagyok!” „Anya, előbb ide gyere!” „Anyaaa! Mééér a Jankához mész mindig elő-őbb?!” Szegények... Nem kaphatnak valami sok kaját, ha ennyit óbégatnak...

Azt álmodtam, hogy hazamentem meggyúrni Pompomkát, aztán reggel sírtam, mert még ha haza is látogatok se megyek fel oda, ahol Pompomka él. Azt hallottam, undok lett, és ez elszomorít, mert ő ennek mindig az ellentéte volt. Már biztos nem tudja, mi hiányzik az életéből, de a tudata egy nagyon mély pontján talán még emlékszik rám.

Áh, ezt csak a macskás nénik érthetik meg. Meg a kutyások.

Az utóbbi időben túlságosan elbízta magát a seggem.

+

Shit hair year.

Jeó

Spontán ötlettől vezérelve lefoglaltunk egy szállást a Balatonon a Pukkancs raktárban kapott SZÉP kártyáján rothadásnak induló pénzt is bekalkulálva. Drága mulatság lesz még ez a két-három nap is, ha azt vesszük, hogy még a leutazást is fizetni kell, meg a kaját, és a hiányzó dolgokat, úgy mint naptej, fürdőruha és egyebek, de már mindkettőnknek nagyon hiányzik, hogy máshol legyünk, és valami mást is csináljunk. Remélem, szép időnk lesz.
Ilyen csóró egyébként még soha nem voltam, de mindketten úgy várjuk ezt a pár napot, mintha soha vissza se kellene jönnünk.

Életjel

Megvagyok, nincs baj. Azért nem írok, mert csak rákontrázni tudnék az eddigi bejegyzéseimre, és azt nagyon meguntam, mert tökéletesen tükrözi a megrekedtséget és a szüntelen elégedetlenkedést. Gondolkodtam azon, nem a természetemmel van-e baj, de azt hiszem, nagyobb baj lenne, ha elégedett lennék. Próbálok változtatni az életemen, mert a jelenlegiben nem érzem jól magam, borzasztóan unom és sosem bizonytalanodom el azt illetően, tényleg elvágyom-e ebből a fajta életből. Mintha nem is ebben nőttem volna fel, mintha nem ehhez "próbáltam" volna hozzászokni eddigi életem során. Szóval majd írok, ha tudtam lépéseket tenni előre. Sajnos időbe telik, és néha olyan lehetetlennek tűnik, de hát... muszáj. Hátha egyszer odaérek arra az egyelőre ismeretlen helyre, ahol majd otthon érzem magam - most még viszont nem tudok újat írni.

Jövő héten lejár amúgy a próbaidőm, és erről mindig ez a szám jut eszembe - vagy a számról jut eszembe a próbaidő? Már nem lesz ott a lehetőség, hogy egyik pillanatról a másikra felálljak, és azt mondjam, elég volt belőletek. Vicces érdekesség, hogy ennek a feldolgozásnak is aznap lesz a megjelenési évfordulója. Rohadt különleges hangja van a gyereknek, nem?