Anyák napja

Anyák napi tepertővel, karamellás pudinggal és egy-egy puszival véget vetettem a köztem és anya-mama közt lévő feszültségnek (illetve mama semmit nem érzékelt belőle, haha, de sebaj). Nem vagyok haragtartó típus, és az utóbbi két hétben beláttam, hogy anyának sok olyan hibája van, amit ő nem lát magában, és így hiába is várnám, hogy kezdeményezzen nálam egy lelkizős beszélgetéssel - pláne, hogy az ilyesmi sose ment neki. Rövid az életünk, és még kevesebb van hátra, nem akarom haragban eltölteni az időt, nem akarok később bánkódni, amiért nem tudtam okosan viselkedni a kapcsolatunkban. Igazából nagyon szeretem anyát, máig el-elfantáziálok arról, hogy egy nagyobb összeget ráfordítva totálisan felújítom a szobáját vagy ilyesmi (jóóó, azt most hagyjuk, hogy mikor fogok tettlegesen is eljutni odáig), szóval szeretném, hogy boldog legyen, szeretném, hogy neki is adjon az élet valami örömet, és ne mindig csak elvegyen. Nem akarok én is olyasmi lenni számára, ami elveszett.