PáLyázat

Vége az előszűrésnek.

Volt egy pontja a pályázatnak, ahol már olyan gáznak éreztem a kommentelők stílusát a kikerült részletek alatt, hogy arra gondoltam, írok a kiadónak egy szeretném-visszavonni-a-pályázatomat-féle levelet, mert nem akartam, hogy egy kisebbségi komplexusos, random ember elérje, hogy menthetetlenül szarnak lássam a regényemet vagy összetörje a lelkivilágomat úgy, hogy többet ne higgyek magamban és ne tudjak írni. Ugye a pályázat ezen szakaszában kikerülnek az előszűrőn átment részletek, és lehet alájuk kommentelni. Már az elejétől kezdve voltak olyan kommentek, amiket ha én kapok, biztos megsemmisülök egy időre, és voltak is olyan szerzők, akik inkább nem is reagáltak. Nem tudom, miért ment el ilyen irányba egy szimpla irodalmi pályázat, pláne, hogy ez nem is verseny, mert több nyertes is lehet, ha több a jól megírt sztori, ergo a pályázók nem egymás riválisai, és egyáltalán nem indokolt az indulatoskodás. Főként azok a regényrészletek voltak savazva, amik szerelmi történetet ígértek, mert ugye a kiadó nagyrészt Twilight-szintű regényekből tartja fenn magát - kockahasú férfiak a borítókon, szerencsétlen női szereplő, magabiztos férfi, meg egyebek -, és páran hangot adtak annak, hogy unalmas, hogy minden nőről azt feltételezik, hogy ilyesmit akar olvasni. Szóval egyúttal a kiadót is kritizálták, amiért nem nyitott az újdonságra, és nem mérik fel normálisan az olvasói igényeket (amivel nem mondom, hogy egyetértek, hisz a borítók miatt eleve eszembe se jut megvenni a könyveiket, ergo fogalmam sincs, mennyi ebben az igazság, de azt se mondom, hogy nem gondoltam már hasonlót a borítók alapján). A kiadó egy kommentben megjegyezte, hogy a lehurrogások miatt sok olvasó jelezte, hogy már nem is akar véleményt írni az írások alá, mert ezek a megmondóemberek elrontják az egészet, és a pályázat így már nem is arról szól, hogy olvasói megjegyzéseket írnak a látogatók, hanem önjelölt szerkesztőként oktatják ki egymást.

Aztán végül arra jutottam, hogy nem vonom vissza a pályázatomat, mert akkor mindig azon fogok agyalni, vajon átmentem-e volna az előszűrőn. Ki is került a részletem, és bár elégedettséget éreztem, már nem jött rám úgy a szívdobogás, mint négy éve, amikor örömömben még el is sírtam magam, mint aki egy hosszú, sivatagi séta után talál egy működő vízcsapot. Nem kaptam negatív kommenteket, aki írt, az kb. csak pozitívat, de persze a kiadót nem befolyásolják a kommentek, szóval ki is hullottam a következő körben, ennyi vót nekem a pályázat (mondjuk az fura volt, hogy nem oltott le senki, mert már nagyjából rá voltam készülve, hogy ezt meg azt meg fogják kiritizálni, meg hát örültem is volna több olvasói meglátásnak, hogy okosodjak, de sebaj).

A lektori értékelésre próbáltam lelkileg felkészülni, hogy majd okosan reagáljak rá, vagy még okosabban inkább ne is reagáljak rá - négy éve nem bírtam ki, öhhöh -, és bár nem környékezett meg se sírás, se agyvérzés, miközben elolvastam a kritikának már csak kurtasága miatt sem nevezhető lektori megjegyzést (hét mondat), némelyik megállapítás fölött még most is értetlenül görnyedek, és nem tudom eldönteni, azért írták-e azt, amit, mert nem olvasták végig a regényt, vagy azért, mert jobban hangzott, mint azt írni, hogy az emberek nem vevők ilyesmire. Olyan megállapítást is tettek, ami teljesen értelmetlennek hat abban a kategóriában, amiben én írtam, szóval nem tudok építkezni belőle. Sajnálom, hogy nem írhatok konkrétumokat, de tényleg szeretném a névtelenségemet megőrizni. Olyasmit képzeljetek el, hogy mondjuk írtatok egy álomban játszódó történetet (most csak próbálom érzékeltetni), és beleírtátok, hogy a főhősötöket széttépi egy vadállat, de aztán mégis feláll, és megy tovább, és erre megírja nektek a kiadó, hogy képtelenség felállni egy ilyen eset után - te meg gondolod magadban, hogy hát igen, de ez egy álom, szóval miért ne mehetne tovább az ember. Plusz olyan elemeket kifogásoltak, amik elejétől kezdve végigkísérik a regényt, és nagyban a sztori hangulatát képezik, úgyhogy ezeket semmiképp nem gyomlálnám ki a történetből semmilyen kiadó kérésére se, hisz akkor megszűnne a regény lelke, meg tulajdonképpen maga a főszál is.

Persze megírtam erre a hét mondatra egy egyoldalas "reakciót", amiben próbálom a hálás amatőr író látszatát kelteni, miközben megpróbálok érvelni a megállapításaik ellen, és igyekeztem nem úgy fogalmazni, mint aki meg van sértődve, de végül arra jutottam, semmi értelme elküldenem a gondolataimat, mert max megkapnám valami trolltól vagy akár magától a kiadótól, hogy nem viselem jól az elutasítást, és okosabbnak érzem magam olyan embereknél, akik húsz éve a szakmában vannak. Böki a csőrömet, hogy csak azért nem védem meg a történetet, mert úgyse érdekelne senkit, és mert nem is változtatna semmin, de hát evva. Persze ott a lehetősége annak is, hogy totál szarul látok mindent, de az nem most fog kiderülni, nyöhöh.

Egyedül azzal értettem egyet, hogy vannak benne dolgok, amiknek a magyarázására több időt kell szánnom, meg TERMÉSZETESEN azzal a kemény egy mondattal is egyetértettem, ami felsorakoztatott három pozitívumot, hogy az utána jövő nyolcvan negatívum kevésbé fájjon.

Mindenesetre annak örülök, hogy nem a dramaturgiai ívvel volt bajuk, és nem írtak olyat se, hogy tele van logikai hibával az egész - bár most már franc tudja, elolvasták-e egyáltalán -, mert ha ilyesmit írtak volna, az azt jelentené, hogy szerkezetileg - tehát alapjaiban - hibás a történet, ami ezáltal teljes újraírást igényelne, nem "csak" átírást.

Eldöntöttem még korábban, hogy ha idén is kiesek, többet nem pályázom náluk, mert szerintem nem tudnék olyat írni, ami nekik tetszhet, és végül is ne is akarjak olyan kiadónál leszerződni, aminek a könyveihez csak azért mentem múltkor oda a Libriben, hogy megszámoljam a meztelen férfis borítókat, miközben magamban jókat nevetek. Arra gondoltam, hogy szeretném kiadatni önerőből a regényt, mert még ha régen cikinek is számított a magánkiadás, nem várhatom, hogy egy szem kiadó döntsön az írásom és a céljaim kivitelezhetősége felett, a többi kiadó itthon meg tök olyan, mintha nem is élne, meg hát ha J. K. Rowling lepattant száz kiadóról, mit akarjak én a hazai háromtól (jajjj má', hogy mindig mindenki J. K. Rowling kudarcaival biztatja magát...!) Meg hát így legalább beleszólhatok a borítóba is, hihi, és hát valami mencit akarok, valami komorat, valami festettet, valami olyat, hogy amikor az ember a kezébe veszi a könyvet, elgondolkodjon, hogy jól látja-e, mi van a borítón, és amikor rájön, hogy igen, be is tegye a kosarába (okéé, tudom, hogy az egyenesen az üzletpolcra juttatós kiadás a legdrágább, de ábrándozni szabad).

Előtte persze át kell dolgoznom, mert vannak ugye részek, amiket kicsit tovább kellett volna magyarázni, ha lett vóna idő - lehet, facebook-on szerzek hozzá bétaolvasókat is, ehhez külön bátorságra lesz még szükségem -, és addig is gyűjtögetek, meg addig is kiábrándulok belőle és lemondok róla még százszor, aztán százegyedszerre kiadatom.