Álmok, kakik, emberek

Azt álmodtam, hogy felmondtam én is, Pukkancs is, aztán megbántuk, mert rohadtul nem találtunk másik munkát. Én végül ismeretlen oknál fogva mégis dolgozhattam tovább a cégnél, úgyhogy csak félig volt ez szar ügy.

Meg azt is álmodtam, hogy mivel be vannak zárkózva az emberek, kitaláltam, hogy állatokat fogok tenyészteni, de nem ám a kertben vagy ilyesmi, hanem kint a szabadban, random helyeken, merthogy növelni kell egyes fajok populációját. Így hát a helyi Coop mellett álltam neki a dolognak, miniatűr csigákat és egereket kezdtem szétszórni. Ott voltak mindenütt. Hát, nem tudom, miért pont csigákban és egerekben gondolkodtam, és miért nem medvékben például, de mindegy. Egy-két szarvas azért odamerészkedett, meg követett egy rohadt nagy róka is, amin látszott, hogy kaját vár tőlem, én meg próbáltam nem kimutatni, hogy félek tőle.

Azt is álmodtam, hogy egyik markomban egy kis, koszos tócsát tartva bementem egy kisállatkereskedésbe, hogy vegyek egy dobozt meg szalmát az egeremnek, amivé majd a tócsa fog változni. Az eladólány hülyének nézett, és én is majdnem csalódottan távoztam, de végül tényleg egér lett a löttyből. Sajnos poloskák voltak a szalmában, fizetés után kiesett belőle kettő.

Aztán azt álmodtam, hogy volt egy nő, akitől azt akartam, hogy vallja be, tud repülni, de csak nem akarta, így hát fellőttem a hűtőjét ötszáz méter magasra, miközben épp kapaszkodott bele, és mentem vele én is, szintén a hűtőbe kapaszkodva. Becsapódás előtt két centivel volt csak hajlandó megmenteni engem attól, hogy kilapuljak. Elégedett voltam, de nem mondtam el neki, hogy amúgy én is tudok repülni.

Ma nagyon laza volt a munka, délután már úgy ültem a gép előtt, hogy félretoltam a billentyűzetet, és a franciát tettem magam elé. Néha becsúszott egy kis tennivaló, de alig volt érzékelhető mennyiség. Közben hozott a postás levelet, amitől kicsit elment az életkedvem, mert az örökségünkről volt benne szó, és bár írtam ide róla két bekezdést, inkább ki is töröltem a piklibe. Az ilyen levelektől csak kifutnék a világból, és eltűnnék - na de mostanra visszatért a jókedvem.

Fent vagyok egy levelezős oldalon három-négy éve, de nemigen tartottam ki egyik levelezőtársam mellett se, mert egy idő után mindig házi feladatnak éreztem angolul írni a kilométeres leveleket. Tartottam is egy jó nagy szünetet, de pár hete eszembe jutott, hogy már megint semmit nem foglalkozom az angollal, úgyhogy megújítottam a profilomat. Múlt héten írt is egy amcsi srác, és örültem, mert csak annyit írt, hogy írjunk együtt történetet. Visszaírtam neki, hogy oké, de magyarul, mert én is akarom élvezni. Erre azt írta, hogy: „Jóváhagy. A tudásom növekedésével számítógépes alkalmazást fogok használni”, ezen meg vagy öt percig nevetgéltem, aztán visszaírtam neki, hogy hat mondatot ő ír, hatot én. Tény, hogy eddig csak háromszor váltottunk hat mondatot - persze angolul -, de az első adagjának tökre megörültem, mert vicceset írt, én meg úgyse bírtam volna ki, hogy ne trollkodjam szét a történetünket.