Ahj... Kitörlődött, amit eddig írtam, pedig baromi hosszú és picsás bejegyzés volt az elmúlt egy hónapról, meg arról, hogy milyen közkedvelt vagyok a munkahelyen.
Na akkor elölről, és egy kissé talán összeszedettebben...
Az elmúlt egy hónapban erősen lehúzta a munka a hangulatomat. Pontosabban a munkátlanság, az, hogy nem csinálok semmit, vagy ha mégis, ahhoz már fájdalmas szinteken nincs türelmem. Rájöttem, hogy a pozícióm neve tök kamu, valójában adminisztrátor vagyok, és adminisztrálom az adminisztrációt, amit aztán leadminisztrálok, utána pedig felrögzítem egy excel táblába, majd egy másik táblába beírom, hogy mit vittem fel az előbbibe. Megjegyeztem valamelyik nap az egyik kolléganőmnek, hogy kezdem kínosnak érezni, hogy még mindig nem vagyok önálló, folyton kérdeznem kell, mire kuncogott, hogy hát igen, ezért is mondták már a legelején, hogy kell vagy egy év, mire mindent megtanulok. Én azért picit reménykedtem, hogy csak eltúlozzák, vagy hogy velem ez majd másként lesz, de nap mint nap szembejön velem valami új marhaság abban az elavult rendszerben, és az az igazság, hogy már nincs türelmem kérdezgetni. Néha, amikor bent vagyok az irodában, ilyenkor elképzelem, hogy átmegyek a boltba tejért, és elfelejtek visszamenni. Itthon pedig ez úgy néz ki, hogy leülök a kanapéra, és olvasok. És bár rám nem jellemző, sőt, totálisan zavar, ha átcsúszik egy munka következő napra, mára rendszeressé vált, hogy elolvasok egy-egy emailt, aztán visszaállítom olvasatlanra, mert azt érzem, hogyha megint ki kell találnom, hogy adott dolognak hogy néz ki az adminisztrációja, kiszaladok az úttestre a troli elé. Arról nem beszélve, hogy néha van, hogy három kérdésem közül csak egyre kapok választ. Szóval ja, már nincs kedvem ehhez az egészhez, mert nem a szakmát tanulom, hanem a cég elavult rendszerének furfangosságait. No meg ott van az is, hogy még mindig nem indult be a munka, és az utóbbi egy hétben már olyan feltűnően unatkoztam, hogy elkezdtek nekem faszságos-nem-szeretem feladatokat átpasszolni, mint például iratlefűzés, meg újabb táblázatban való riportálás, úgyhogy már nem csak hogy unom, de még visszalépésnek is érzem az egészet az előző feladatkörömhöz képest. Néha elképzelem, hogy csak úgy felmondok, nem törődvén azzal, hogy nincs másik munkám. De hogy én ezt már nem bírom, meg még milyen faszságokat találnak ki nekem. És mivel hogy így érzek, azt is gondolom már, hogy képtelen leszek erre az egészre. Megtanulni ezt a baszadék rendszert úgy, hogy még szeressem is, amit csinálok. Őszintén nem értem, hogy a kolléganőim hogy a francba vannak itt már öt éve, és miért nem lett még elegük. Néha látom, hogy rongyosra nyűtt jegyzetekből dolgoznak, mert még több év után se tudják, mikor hova kell kattintani.
Szóval ettől erősen besötétedett az aurám, márpedig ha bennem vonzó bármi is úgy emberileg, akkor az a kisugárzásom tud lenni. Anélkül aztán hiába öltözöm fel szépen, meg hiába mosolygok, nem leszek szép, se barátságos. Hallgattam is a lányoktól - Csiriptől, meg az új lánytól, aki korban Csirip és énköztem helyezkedik el -, hogy milyen csendes vagyok, nem mosolygok annyit, meg már nem osztok meg semmit. Mondjuk utóbbinak a szokásos az oka, úgyse figyelnek annyira, minek pofázzak. Bár mióta van az új lány, így hárman egész jól elvagyunk. Nem rajtam csapódik le Csirip összes pasitémája, hanem ők ketten megvitatják egymással ezeket, és ha kérdezik a véleményemet, hozzászólok. Csirip egyik nap megjegyezte, hogy néha bántó vagyok, mert állítólag csomószor "bekérdezek", hogy ez még ugyanaz a pasi?, de nekem totál nem rémlik, hogy ilyeneket kérdeznék, tagadtam is. Rá néhány napra aztán tényleg kiszaladt a számon, hogy: „Ez még ugyana...”, de aztán észrevettem magam, és elkussoltam. Utána nevettünk. Szerintem viszont most először akartam erre rákérdezni, bár az is tény, hogy miközben jöttek ki a számon a szavak, nem is rá figyeltem, hanem az út túloldalát fürkésztem elmerülve a saját fejemben. Lehet, hogy máskor is robotüzemmódban érdeklődtem. Az új lány a héten megállapította, hogy ő Csirip és köztem van, én meg kérdeztem, milyen értelemben, mire mondta, hogy Csirip a fény az állandó álmodozásával, én meg a sötétség a racionalitásommal és földhözragadtságommal, aminél csúnyábbat nem is mondhatott volna, cö-cö-cö.
Ráadásul ezen a héten tök jó kedvem volt, mert hétfőn jelentkeztem egy álláshirdetésre, és ez reményt adott arra, hogy nem az unalomba fogok beledögleni, és kedden be is hívtak interjúra. Ma le is rendeztem, kikértem egy fél nap szabit. Igazából megtévesztő volt a hirdetés, és összetettebbnek képzeltem a dolgot, meg a fizetést is többnek, úgyhogy nem jöhettem el teljesen elégedetten annak ellenére, hogy bájos voltam, és a rátermettségem is meglenne. Kb. huszonöttel kapnék kevesebbet, holott miközben jelentkeztem, azt gondoltam, szintlépés lehetne, és kérhetnék többet a jelenlegi fizumnál. A jelenlegi fizum meg pont a gagyi fölött van, és ha annál kevesebbet kapok, akkor már garasoskodhatok hónap végén. No de mindegy... Igazából hülyék lennének felvenni azok után, hogy rákérdeztek, miért váltottam ilyen sokszor munkahelyet, én meg mondtam, hogy általában a pénz miatt (pedig ha jobban belegondolok, sokszor unalomból váltottam). És amikor mondták a fizut, megjegyezték, hogy úgy rémlik nekik, hogy több volt a bérigényem, én meg mondtam, hogy nem is jelöltem meg bérigényt, bár tény, hogy jelenleg többet keresek. Aztán hozzátettem, hogy ettől függetlenül mindenképp megfontolnám ezt a lehetőséget, mert mint mondtam, nem érzem jól magam a jelenlegi helyemen, és nekem fontos, hogy azt érezzem, érdemi munkát végzek. Az a szomi ebben, hogy komolyan is gondoltam, hogy megfontolom. Mert a faszom se akar iratokat dobozolgatni; nem diákmunkás vagyok, hogy minden nem-szeretem-szarságot lepasszoljanak nekem azért, mert én ráérek. Nem erre jelentkeztem. Inkább küldjenek el, hogy bocs, XY túltolta tavaly a nyávogást, ezért lettél felvéve, de igazából most kisült, hogy nem is kellesz.
Nem mentem el a bowlingra, amit az udvarlóm szervezett, és szerintem csak azért, hogy munkán kívül is láthasson, de attól még nem úsztam meg a randira hívást. Leírta nekem, hogy baromi jól nézek ki, és elmennék-e vele ide, oda vagy esetleg amoda, én meg írtam neki, hogy bocsi, de nem igazán állok készen egy kapcsolatra. Ez azért mégiscsak jobban hangzik, mint az, hogy bocs, de nem tudok mit kezdeni a férfiakkal, és ők se tudnának belőlem annyit kinyerni, mint amennyire szükségük lenne, úgyhogy jobb, ha nem pazarlod az idődet. Mára már sejtem, hogy ezzel nem zártam le a témát, mert a nem állok készen egy fellángoló férfi számára úgy hangozhat, mint mondjuk az, hogy „várj rám”, vagy hogy „szükségem van egy férfira, aki megment a saját magam által kreált börtönből!” Egyébként kedvesen csinálja. Néha dob egy ilyen bátor üzenetet, hogy mondjuk „már bocsánat, ha tolakodónak tűnök, de az a mosoly, az a smink, meg úgy az egész megjelenésed gyönyörű, egyszerűen elolvadok”, de ha bent az irodában a közelébe megyek, simán el tud pirulni egy ártalmatlan téma közben is. A lányoknak is feltűnt, hogy ÚGY néz rám, szóval végül elmondtam nekik, hogy elhívott randira. Megígérték, hogy majd nem kuncognak a jelenlétében. Részletekbe mondjuk nem mentem bele, szeretem amúgy is a titkos dolgokat, és nem is akarom kiadni ezt az embert nekik. Az én ügyem, nem kellenek a megjegyzések, meg a belerondítások. Csirip egyébként nagyon elcsodálkozott, mondván, ilyet ki se nézne ebből az emberből, olyan csendes és visszafogott, és sose látott minket beszélgetni.
Bevallom, egy kicsit élvezem. Úgy kb. két napja, mert addig kínos volt, hogy nem tudtam lerázni. Néha odaült mellém, megkérdezte, mostanában mit olvasok, és olyan furcsa volt, mert azelőtt nem is beszéltünk. És akkor egyszer csak odajön, mintha bratyik lennénk, és zavarba jöttem kicsit.
Legelőször, még amikor friss volt a dolog, a Pocokembernek meséltem el. Akkor még nem is voltak részletek, mert semmit se tudtam erről az emberről, és nem is értettem, miért hitte azt, hogy csak azért elmennék vele randizni, mert elhív. És akkor a Pocokember taccsra vágta az intuíciómat a reakciójával: „Ezen most kicsit meglepődtem... Hogy valaki beelőzött engem.” Akkor aztán nevetni kezdtem, hogy jaj persze, mert te el akarnál engem hívni, mire ő meg csendben nézett vissza rám. Nem is értettem. Egyáltalán semmi rezgést nem érzek soha az irányából, és ez a jelenet még viccnek is rossz volt. Utána még később felhozta, hogy most valami féltékenység-szerűt érez, én meg csak nevettem egyet, de közben kezdtem rá mérges lenni, hogy most minek kell szétcsesznie a bariságunkat. Utána egy hétig nem beszéltünk, de aztán elmúlt a feszkó, és azóta megint úgy dumcsizunk, mint azelőtt. Mindenfajta rezgés nélkül. Ez van, az ilyet érzi az ember, nem?
A csapatépítőre egyébként sajnabajna lebetegedtem. És nem bántam meg, hogy kihagytam, mert egyrészt nem volt utóhangja se, másrészt az alapján, amennyit láttam a feltöltésekből, megint csak égették magukat nyilvános helyen, meg kúsztak a sárban, mert valamiért mindig ilyen hülyeségeket találnak ki nekik. Szerintem alapjáraton nem szabadna elvárás legyen, hogy ilyesmire mindenki vevő legyen. Mondjuk nem csak én hagytam ki. Volt, aki szabira ment, az azért mégiscsak direktebb, mint belázasodni pont erre a várva várt alkalomra...!
Tegnap meg ma sokat chateltem az emberrel, pedig kimaradt vagy két hét. Tegnap is elhívott, és tegnap is nemet mondtam, viszont előtte tök jót beszélgettünk; megtudtam róla egy-két dolgot, és valahogy jó volt megtudni róla ezeket. Sajnáltam szegényt, amiért folyton elutasítom (mindig hív ebédelni is), pedig bevallotta, hogy egyáltalán nem bátor ebben az ügyben. Megírtam neki, hogy ne gondolja, hogy nem elég jó, és azért mondok folyton nemet, én csak szimplán ilyen ufó vagyok. Ez amúgy "vicces", sose tudom, ilyen helyzetekben milyen szöveget kellene lenyomnom, hogy azzal le is záruljon a dolog. Azt, hogy nem vagy az esetem, kurvára nem fogom mondani, nem vagyok amcsi pomponlány. Nem is érezném igazságnak ilyet mondani, mert legtöbbször nem is az a gond, hogy kivetnivalót látok a másikban, hanem az, hogy nekem tényleg minek pasi.
Visszatérve az ufó dologra, erre ellinkelt egy I am In Love with an Alien vagy ilyesmi című számot, és azzal jó éjszakát kívánt.
