Buksika

  Nyifi-nyafi nélkül, korábbi pesszimista bejegyzéseket törölve most leírom az újdonságokat.

  Először is karó lett a nyelvvizsgám magnós feladata, úgyhogy megbuktattak, csúszok egy évet, és egy rakás tárgyat nem vehetek fel, viszont olyanokat igen, amik ezentúl hollandul fognak zajlani, ami számomra irreálisnak tűnik az előzmények keretében. Körülöttem majd ülnek a folyamatosan fejlődő csoporttársak, miközben én a csúszásom miatt még nyelvórákat se tudok felvenni, mert az előző félévben már megcsináltam őket. Érted? Nem lesz nyelvórám a nyelvszakomon.
  A három nyelvórám közül ebben a félévben egyből nem voltak jegyeim, mert zh-kat sem írtunk, mondván, nincs rá idő, ezért a tanárnő azt mondta, majd a nyelvvizsga eredményét fogja beírni. Szóval abból is megbuktam, holott tudom, hogy simán megírtam volna a zh-kat.
  Függetlenül attól, hogy meg se tudtam lepődni, azért sírtam egy sort  némileg elszontyolódtam, mert nem éreztem úgy, hogy a vizsgajegyem tükrözné a valós tudásomat. Mégiscsak hármas-négyes-ötös zh-kat írtam év közben, akkor ez most így hogy, meg mi?! Nehezen állom meg, hogy ne köszörüljem a nyelvemet egy bizonyos egyeden, aki szó szerint kihisztizte magának a kettest, holott év közben se tanult semmit, de azért kibírom, hogy ne meséljem el a konkrét sztorit...!

  Nekem nem sikerült, az a lényeg.

  Viszont az erősen kérdéses, hogyan fogom én megcsinálni jövőre a nyelvvizsgát, ha egy évig nem is lesz már nyelvórám, csak februártól az a heti egy, amiből utólag ugye meg lettem húzva. Abban viszont nulla százalékos bizodalmam van, tekintve, hogy tudom, szart se ér, mert a magnózással ott sem foglalkoztunk. Azért majd megpróbálom életben tartani a tudásomat, de hogy fejlődjek is egymagam...? Meglátjuk.

  A vizsgaidőszak legnagyobb sikere így hát a filozófia négyesem volt, most hétfőn szereztem, és így vége a vizsgáimnak. Egyetlen egy órán sem voltam, ellenben annyi kötelező volt hozzá, hogy a vizsga előtti három napban mást se csináltam olvasáson és jegyzetelgetésen kívül, habár a harmadik napon kedvem lett volna toporzékolni, mert alig fogtam fel  valamit azokból az értekezésekből... Ez volt a legnehezebb vizsgám, és igazából a kettesért mentem, úgyhogy a négyes tökéletes, nagyobb elégedettséggel tölt el, mint a többi tölteléktárgyból kapott ötöske, amikre amúgy fele annyit se tanultam.

   Na, nyárra ennyit az egyetemről, kicsit megfeküdte a gyomromat ez a lezárás.