Javítókulcs

Megválaszoltam a saját kérdéseimet. Eléggé hosszú lett. A 6-os kérdésnél sokáig agyaltam, ne legyen-e elég a buffys rész, de végül bátorkodtam kicsit többet megosztani. Fura érzést hagyott bennem.

1. Mikor kezdtél el blogolni?
2003-2004 környékén. Azt tudom, hogy teveclubon 2004-ben indult a blogolási lehetőség, de nekem már előtte is volt blogom.

2. Melyik felületen indítottad el az első blogod?
IM-neten (tudjátok, az volt az Ifjúsági Magazin oldala). Akkoriban, amikor nézegettem, mások miket írnak, csupa Tokio Hotel-fanfiction futott. Nem szerettem őket, de bele-belenéztem egyikbe-másikba, és az egyik írója annyira fan volt, hogy nem tudta eldönteni, a tarajos gyerek a bátyja legyen-e vagy a szerelme, így végül egy vérfertőző kapcsit mutatott be ártatlan, tinilányos szemszögből.

3. Miért kezdtél bele?
Állandóan írhatnékom volt. Amikor áttértem a blogspotra, akkor már az is benne volt, hogy túl sok olyasmi jár a fejemben, ami vagy nem érdekli a környezetemet vagy túl titkos, ezért a blogom lett a legjobb barim.

4. Jó vagy rossz embernek tartod magad?
Változó. Általában amikor bűntudatot érzek valami miatt, rossz embernek érzem magam, és olyankor is, amikor kicsinyes gondolataim támadnak adott dologgal kapcsolatban. Ilyenkor győzködöm magam, hogy: De attól még nem vagyok rossz ember, igaz?, és napokba telik, mire elfogadom, hogy ja, nem vagyok rossz, csak néha másképp gondolkodom, máshogy vélekedek, más szemszögből nézek valamit. Olyan is van, hogy iszonyat jóságosnak érzem magam, bár hónapok óta nem volt ilyen.

5. Van/volt kézzel írt naplód? Ha még mindig vezeted, miért érzed a blog mellett szükségét?
Nyolc éves koromban már volt naplóm, olyan csúnya, "bőrkötéses" határidőnapló, amiket mai napig lehet kapni az írószerüzletekben. Évekig tartogattam, de annyi gyermeteg rosszindulat volt benne, hogy inkább megsemmisítettem. A felső tagozatban írt naplóim szintén tele voltak gyűlölködéssel, nem volt jó érzés visszaolvasni őket (az általános suli egy szenvedés volt, höh). Csak azokat a füzeteket tartottam meg, amiket tizenöt-tizenhat évesen írtam, azok az utolsó kézzel írtak.

6. Van kedved pár mondatot megosztani itt egy régi blogodból/naplódból?

A legrégebbi, fennmaradt irományom 2002-es, de olyan volt beleolvasni, mint kinyitni Sade márki Szodoma százhúsz napja című művecskéjét, vagy mint elolvasni József Attila szabad ötleteit, csak ezt a kettőt adjuk össze, és tegyük hozzá egy tíz éves gyerek sajátos humorát - ezért sajnos nem merek abból másolni. Néha csak azért írtam, mert tetszett, ahogy fog a toll......

2006. október 26.

„Anya múlt hét szerdán asztrológusnál volt. Azt mondta, hogy most ellentétes irányba haladok a pályán, de nem tudom, miért, mivel még iskolába járok. Lehet, hogy rossz helyre járok? *******i iskolába járok, pedig én író szeretnék lenni. Jó, de én sima érettségizős osztályba járok. Lehet, hogy épp ez a baj? (...) A távolibb jövőmről azt mondta, jómódú leszek, írásból fogok megélni. De nem fantáziaregényeket fogok írni.

Valami színpadról is beszélt, de én nem leszek rajta, csak a közelben. Ha az írást és a színpadot összevetem, felmerül bennem a kérdés: talán színdarabíró leszek? Majd meglátjuk...

Azt mondta, majd jövök-megyek külföldön, több nyelven fogok beszélni. Meg hogy főnökösködni fogok.

Ezek mind jól hangzanak, de tudom, hogy ezekért meg kell dolgozni. 2010-ig ezeket mondják a csillagok, és ha addig elkövetek valami hülyeséget, minden megváltozhat.”

Ezek után amúgy azon agyaltam néha, vajon színpadkellékes leszek-e, mert azóta ELKÖVETTEM NÉHÁNY HÜLYESÉGET, például a tétlenséget. Mondjuk biztos izgi lenne.

7. Van/Volt olyan jellemhibád, amit blogolás közben fedeztél fel? Ha igen, változtattál valamin a felismerés óta?
Évekbe telt, mire egyik visszaolvasgatásom alkalmával arcon csapott a felismerés, hogy állandóan sajnáltatom és ismétlem magam. Az a felismerés sokat jelentett, mert hirtelen rohadt szánalmasnak kezdtem érezni magam, és törekedni kezdtem arra, hogy ha rosszat írok (=gondolok), az tényközlés legyen, és ne pancsizzak jólesően a világfájdalomban (nem mondom, hogy már soha nem adom át magam az érzésnek, de lényegesen kevesebbet művelem, mint régen). Arra is ráeszméltem kb. két éve a blognak hála, hogy azt várom, valaki segítsen megtalálni a biztonságot (mondjuk anya), holott már felnőttem, és végképp senkinek nem dolga segíteni rajtam, minden csak rajtam múlik. A legfájdalmasabb felismerésem az volt, hogy egyik tervem mellett se tudok kitartani, egyedül az írás az, amit sose dobtam el. Ja, és néha rosszhiszemű vagyok, bár ez olyan hiba, amit inkább megtartanék, mert inkább legyen később bűntudatom a téves gondolataim miatt, minthogy a naivitásomat bánjam.

8. Van olyan pozitív tulajdonságod, amit a blog miatt fedeztél fel?
Aaahm... Nem jut semmi eszembe.

9. Mennyire engedsz belátást az életedbe az olvasóid számára?
Fú, nagyon... Szinte mindent tud, aki olvas. Néha eszembe jut, hogy talán vissza kellene vennem kicsit. Sajnos az írásról nem osztok meg annyit, mint amennyit szeretnék, de asszem, nekem ez a legintimebb téma, erről nem tudnék részletekbe menően írni, mert félnék, hogy túl sokat adtam ki.

10. Van olyan gondolatod, ami szinte minden bejegyzés megírása alatt átfut az agyadon?
Nem mindig minden bejegyzés alatt, de ilyesmik merülnek fel bennem legtöbbször:
Érdekel ez bárkit is? Mindegy, ha nem, végül is magam miatt írom...!
Tuti hülyének fognak tartani...
Hm, na ez most szerkezetileg jó / jó nagy szar bejegyzés lett.
Vajon van, aki csak azért olvas, mert szeret hőbörögni...?

11. Szoktál azon gondolkodni, vajon elítélnek-e az olvasóid az életed / gondolataid / élethez való hozzáállásod / bizonyos bejegyzéseid / közlési stílusod / egyebed miatt? Mennyire érdekel, mit gondolnak rólad mások a bejegyzéseid alapján?
Mondanám, hogy kit érdekel, ki mit gondol az agymenéseimről, de mivel publikus a blog, és olvasnak páran, átfut azért az agyamon időnként, hogy egy-egy bejegyzés alapján mennyire tűnhetek ilyennek-olyannak. Szerencsére annyira nem érdekel, hogy emiatt ne nyomjam meg a "Közzététel" gombot, végül is a blog tényleg a gondolataim kivetülésének színhelye, magamat meg most minek tagadnám meg, elég nagy szenvedés lenne úgy az élet.

12. Volt már olyan, hogy új blogba kezdtél, hogy meglegyen a tisztalap-érzet? Segített?
Igen, ez egy olyan blog. Előtte volt egy zárt blogom, amiben sokat szomorkodtam a fiúm miatt, és azt a sötét hangulatot akartam elhagyni. Anno többször kezdtem bele tisztalapba, de rájöttem, hogy a blog elhagyása nem fogja automatikusan megadni nekem azt a képességet, hogy a blogban agyonrágott problémákat is el tudjam hagyni, viszont ez esetben jó döntés volt új blogot nyitni. Igazából kicsit becsapós volt a dolog, mert az előző blogomat még vezettem egy darabig, viszont így legalább ez a felület megúszta a részleteket, és "tisztább" maradhatott.

13. Ha te nem te lennél, hanem egy random ember, mit állapítanál meg magadról a hat legfrissebb bejegyzésed alapján?
Ha normális random ember lennék, és szigorúan az utsó hatot nézném:
Szereti az állatokat, szeret viccelődni. Van valami, amit nem tud kiadni magából, és ez zavarja. Komolyan veszi az írást. Kíváncsi az emberek működésére. Próbál megfelelni a környezetének. Túl sokat lóg a Netflixen (pedig nem is!).

14. Vissza szoktad olvasni a bejegyzéseidet? Ha igen, miért?
Igen. Van egy olyan mániám, hogy "idegen szemmel" megpróbálom olvasni magam (asszem, ilyenkor épp mások véleményével foglalkozom), plusz folyton lesem, szerkezetileg milyen a bejegyzés. Ja, és ez tuti, gáz, de szeretem visszaolvasni magam. Nem tudom, miért... Önimádó lennék? De legalább már bebizonyosodott, hogy ez hasznos dolog, haha...

15. Volt olyan időszak, amikor szüneteltetted a blogolást? Ha igen, miért?
Jártam egy évig egyetemre, és az utsó, legfontosabb vizsgám nem sikerült, és nagyon igazságtalannak éreztem az osztályzási módot. Ezt akkora gáncsnak és olyan kiábrándítónak éreztem, hogy azon a nyáron csak két-három bejegyzést írtam összesen, ami nálam felért egy szünettel.

16. Hogy érintene, ha rendszerhiba miatt megszűnne a blogod?
Mintha elveszítenék egy nagyon jó barátot, aki mindig meghallgatott, és olyannak szeretett, amilyen vagyok. Hogy ezt abban a percben hogyan reagálnám le, nem tudom. A káromkodás mindenképp meglenne.

17. Mik azok a dolgok, amikről sokáig nem mertél írni, de nem bánod, hogy végül mégis írtál?
A Perditával való kapcsimat sokáig szégyelltem annyira, hogy ne akarjak róla konkrétumokat írni, és ilyen még a féktelen nemi életem is.

18. Szerinted a blogodban tudsz inkább önmagad lenni, vagy megy ez a valóságban is?
Sajna közegfüggő. Bent a munkahelyemen olyan vagyok, amilyen, nem sok mindent tartok magamban, max taktikai okokból. A családom előtt szorongok, mert tudom, hogy van egy véleményük rólam, és így nehéz magamat adnom, nem is megy, már nem is próbálkozom. Pukkanccsal vagyok a leginkább önmagam, ő cenzúrázatlanul kap a humoromból és olykor a káromkodásaimból is, amit ha ideömlesztenék, talán elvinnének (néha undorító, morbid poénjaim vannak, amik miatt társadalmilag két másodperc alatt kirekesztődnék).

19. Van egy "jobb kiadású" Te a fejedben, akivé emberileg válni szeretnél?
Nem olyan rég még volt, de kezd elhalványulni. Vagy kezdem magam elfogadni, vagy bezárva amúgy se számít, milyen ember vagyok.

20. Van olyan dolgod, amiről a blogodban simán írsz, de zavarna, ha az ismerőseid tudnának róla?
Kb. minden. Nincs túl sok bizalmasom.

21. Szoktál hirtelen felindulásból írni? Utána törlöd a bejegyzést?
Ritkábban, mint régen. Van, hogy utána törlöm, mert mérgezőnek érzem a visszaolvasását. Hát, ez is egy módja a feszültséglevezetésnek, csak meg kellene állni a közzététel előtt.

22. Tud a környezeted arról, hogy blogot vezetsz?
Csak Pukkancs. Néha elgondolkodom, tudja-e már a blog elérhetőségét (múltkor nagyon szerencsétlenül az orra előtt hagytam a mobilomat világító kijelzővel, és utána kérdeztem, hogy UGYE NEM LÁTTAD?!). Nem akarnám, hogy olvasson, de ő pont az a személy, aki amúgy is tud mindent.

23. Szerinted könnyen rád ismerhetne itt egy ismerősöd?
Egen... Bár, ki tudja, mennyire figyelmes a környezetem. Lehet, max akkor jutnék eszébe, ha Róka helyett a teljes nevem szerepelne a fejlécen. Aki jobban ismer, mint az átlag, az mindenképp rám ismerne.

24. Volt már, hogy megijedtél a gondolattól, hogy esetleg egy ismerősöd olvas?
Jutott már eszembe, hogy úristen, mi van ha...!, de az alaptalan aggodalmaskodás volt.

25. Ha törölsz egy bejegyzést, általában milyen okból teszed?
Van, hogy azzal megkísérlek magamban semmissé tenni egy történést, például ha nagyon nem tudom elfogadni, hogy anyával nehezen találom a közös hangot, kitörlöm az arról szóló bejegyzést. Szóval önámítás okán törlök, vagy azért, mert semmiről nem szólt az adott bejegyzés, és csak azért írtam, mert írhatnékom volt. Vagy mert önismétlek.

26. Voltak felismeréseid, amik írás közben jöttek?
Lásd, 7-es kérdésre adott válaszok. Plusz néha bűntudatot érzek mások bűntudata miatt. Vagy például volt, hogy mások érzéseit előrébb helyeztem az enyémnél olyan helyzetekben is, amikor ilyet kurvára nem szabad csinálni. Azóta próbálok önzőbb lenni, haha.

27. Amikor írni szeretnél, de mégse megy, mit gondolsz, mi lehet a gond?
Elmúlt az érzés, ami hajtotta volna az ujjaimat.

28. Sok személyes blogot követsz? Mennyi időt töltesz egy nap a blogvilágban?
11-et úgy, hogy azt is érzem, képben vagyok az adott blogger dolgait illetően. Van egy emberke, akit például évek óta követek, és bár rendszeresen ír, én meg elolvasom, fogalmam sincs, miről szól a blogja. Ennek miértje nagy rejtély számomra, a legnagyobb rejtély mégis ez:

Három zárt blognak tudom fejből az elérhetőségét (fel is írtam őket, hátha egyszer elfelejteném), de hogy ezek kik a listában, fogalmam sincs.
Van, hogy képes vagyok egy fél napot eltölteni a blogvilágban, de van, hogy kihagyok teljes napokat.

29. Milyen paranoiás gondolataid támadtak eddig a blogolás miatt?
Tisztában vagyok azzal, hogy a blogom porszem az internet világában, de mivel nem hiszek a szólásszabadságban, és néha mégse bírom ki megjegyzések nélkül, ilyenek jutottak eddig eszembe:
- A jövőben világuralomra törő Google ki fog iktatni, és a blogomban leírt dolgokat használja majd fel ellenem.
- Bajba kerülhetek, ha ilyen-olyan történelmi jelentőségű szarságokról leírom a véleményemet.
- Kirúgnak, mert a főnököm meglátja, hogy szidom.  

30. Mi az első gondolatod, amikor meglátod, hogy van egy komment a bejegyzésed alatt?
Általában az, hogy ajaj. Nem tudom, miért, pedig még sose lettem leoltva. De egyébként örülök, ha kapok kommentet. Az se zavar, ha valaki más szemszögből világít rá egy dologra, amiről buzgón írtam a bejegyzést.

31. Szeretsz kommentelni mások bejegyzései alá?
Nem mondanám így, de azért szoktam. Olyankor valamit nagyon szeretnék közölni, de általában totál elhagy az íráskészségem. Az már nem levegőbe írás, hanem kommunikáció, és mivel más olvasni valakit, mint szót váltani vele, így számomra egy szinttel nehézkesebb ügy.

32. Összességében mit adott eddig neked a blogírás?
Felismeréseket, jó időtöltést, új orcákat (orca nélkül).

33. Érzel néha késztetést, hogy képet tegyél ki magadról?
Igen. Százévente teszek is ki, de arc nélkül.

34. Mi volt eddig a legintimebb gondolat / történés / tény, amit megosztottál magadból, magadról?
Írással kapcsolatos dolgok, családon belüli balhék, volt kapcsolatom feldolgozásának fojamattya.

35. Te mit szeretsz leginkább a blogvilágban?
Hogy sokan vagyunk, mégis kevesen. Hogy kell hozzá íráskészség, meg hajlandóság az olvasásra, és emiatt sose lesz túlzsúfolt a blogvilág - mókás dolog egy számomra tök új blogon meglátni egy általam már olvasott emberke kommentjét. Nyilván az a legizgibb, hogy büntetlenül beleolvashatok mások életébe, meg hogy engem is csak az olvas, akit érdekel, milyen az élet egy Róka-féle ember szemszögéből.

36. Ha nem szeretnéd, hogy az emberek tudják a neved, és adott a zárt blog írásának lehetősége, miért van nyitva a blogod? (már ha nincs zárva, höh)
Mert a zárt blog nem adta meg azt az érzést, hogy kibeszéltem magamból valamit. Olyan volt, mint egy sötét kartondobozban ülve a falra körmölni. Néha jó érzés, ha valaki reagál arra, amit az ember kiad magából.

37. Felmerült benned, mielőtt nekivágtál ennek a kérdéssornak, hogy önhitt dolog azt képzelni, hogy bárkit is érdekelnek a válaszaid?
Amikor megírtam ezeket a kérdéseket, felmerült bennem, hogy gáz lenne megválaszolnom a saját kérdéseimet, meg hogy ja, lehet, senkit nem is érdekelnének a válaszaim. De végül is minden jó, ha a vége jó!