Új Fiú

Blogger kihívás - Vers

Írj le kézzel egy verset, amit szeretsz vagy legutóbb megfogott.

Ebben a kihívásban az a vicci, hogy az elejét a szépírásoddal kell írni, aztán elengedheted magad, és írhatsz úgy, ahogy kényelmes.

Meg szoktam kapni, hogy nagyon csúnyán írok, de szerintem tök olvasható, és max az kelthet csúf benyomást, hogy vannak betűk, amiket hol így írok, hol úgy, például a lö betű, és így nem olyan egységes a kép. Amúgy meg aki csúnyán ír, az összetett személyiség - egyszer hallottam ezt a szöveget, és azóta ebbe kapaszkodom, ha valaki megszól, haha (ezt a dumát te is jegyezd meg, Sieglinde, nyihihi).

Szóval egy vers, amit pár hónapja a Pinterest dobott ki nekem - igaz, angolul -, és totál megfogott:

Edgar Allan Poe - Külön

Blogger kihívások - Rutin és +/-

Egyik nap leültem, hogy kicsit előredolgozzak a kihívásokkal, mert tudtam, hogy aztán már nem nagyon lesz időm, úgyhogy most íme kettő, és szeretném bátorítani a többi bloggerkét, hogy ha kedvet kapnak bármelyik kihíváshoz is, üljenek neki. Vannak nagyon kevéske időt igénylő feladatok is, direkt azoknak, akik időszűkében vannak, sőt, a rajzolásnak se a grafika a lényege, hanem a mondóka mellé. :)

Ne nyúlj a kerítés mögé

Hát, nagylány lettem. Picit reménykedtem abban, hogy majd megértem, miért a szex a világ egyik legkedveltebb témája, de majd egyszer talán... Utána azt álmodtam, hogy elvette a szüzességemet, majd közölte, hogy neki ez ennyi volt, de amikor ezt mondta, már nem is ő volt, hanem egy lány...

Én-féle kihívás - Dalszöveg

Basszus, tök gáz, hogy kiestem a blogolós rutinból, és nem tudok rá visszahangolódni, pedig egy rakás kihívás hátra van még, amik az utóbbi egy hónapban ellepték Kami blogját. Azt hittem, így, hogy szabin leszek egy hétig, simán lesz rá időm, de végül is vagy megyek valahova vagy úgy fel van pörögve az agyam más dolgok miatt, hogy nem tudok leülni kreatívkodni.

Van egy olyan feladat, hogy tegyél ki egy dalszöveget, amiről egyszer azt érezted, hogy rólad írták, és mivel erre így éjfél után kényelmesen futja az energiámból, ezzel kezdek. Nem lesz ez egy nagy dalszöveg, sőt, egy mindenki által ismert, rongyosra játszott sláger ez, amit egy időben nagyon szerettem, de sajnos ma már nincs rám különösebb hatással, ha meghallgatom. Viszont ez a szöveg volt az, amiről tényleg kifejezetten az jutott eszembe, hogy rólam szól, és még ma is helyt áll.

A nunim és én

Amúgy most, hogy van Új Fiú, megint aggaszt a nuniszőr-téma (ez vokk én!), és legutóbb, miközben letépettem a nunimat a kozmetikussal, megjegyeztem neki, milyen kár, hogy ott nem lehet IPL-ezni. Erre a nőci azt mondta, hogy dehogynem lehet, és bár van IPL készülékem, magamnak úgyse tudnám ott szépen megcsinálni, úgyhogy egy-két hét múlva megyek vissza hozzá, és elkezdjük kiirtani onnan a szőrikémet. Azért kezdtem el gyantáztatni, mert borotvával mindig szétvagdostam magam, és az egy nap puhaság - már ha sikerült szépen leborotválnom - nem érte meg a stresszt, viszont a gyanta se az igazi, mert hát egyrészt kurvára fáj, most legutóbb be is lilult tőle itt-ott a bőröm, és másfél hét után el is kezd visszanőni a szőr, plusz fogalmam sincs, mit csináljak vele két gyantázás között, ha egyszer pont a borotvát próbálom elkerülni. Úgyhogy most nagyon reménykedem az IPL-ben, a nőci szerint jó lesz, mert fehér vagyok fekete jetiszőrrel, és a látványos eredményt ezekkel a feltétekkel lehet elérni. Új Fiú egyébként teljesen odáig volt a lábam simaságától, megkérdezte, babák vérével szoktam-e kenni (lehetnék az IPL készülékek reklámarca).

Szereztem magamnak angoltanárt. Szombatonként fogok hozzá járni kétszer hatvan percre, kurva korán, hogy ne menjen el az egész nap.

Rendez-vous

Bár a megbeszélt időben érkezett, mire eljött értem, én már bő fél órája elkészültem, úgyhogy bőven volt időm fel-alá járkálni és nyugalmi állapotból átmenni idegesbe. Úgy terveztem, hogy halál laza leszek, meg nem is érdekel, hogy alakul majd, de mégis felszínre törtek belőlem a hülyeségek, például hogy mi van, ha büdös leszek, mi van, ha folyik majd belőlem valami, meg egyebek, pedig  frissen mosott voltam, és láttam magam a tükörben, és elég szépnek sikerült lennem. Mindenesetre Új Fiú egyből levágta, hogy ideges vagyok, főként abból, hogy amikor egy-egy piros lámpánál nekiállt hosszasan nézni a szemembe, kénytelen voltam rászólni, hogy ne nézzen így, mert iszonyat zavarban vagyok. Viszont legalább ő is rohadt ideges volt - igaz, ő egészséges mértékben -, sőt, állítása szerint egész nap az volt.

Ahj

Ma megyek. Eljön értem. Félek. Nem attól, hogy mi történhet ma, hanem hogy mit vonhat maga után. Nem akarok ketten lenni, meg többes számban beszélni magamról. Nem akarok megfogva lenni, meg erőlködni, hogy a másik megértse, hogy én nem arra várok, hogy betörjenek, és hozzászoktassanak egy bizonyos fajta élet gondolatához.

Aznap este, amikor a többiek kidobtak a ház előtt, arról volt szó a kocsiban, hogy lehetne egy közös farmunk, egy hippikommunánk, és mindenki tökre belelkesedett és hozzátette a maga kis marhaságát - a többiek a reggeli tornát, meg jógakunyhót a kis tó partján, én a versenyfűnyírást, meg a meztelenül létezést (még azok a srácok is be voltak lelkesedve, akik épp nem tartózkodtak a kocsiban) -, és az jutott eszembe, hogy egy ilyen életformáért pikk-pakk képes lennék megszökni az épp aktuális életemből és kapcsolatomból, legyen az bármennyire is komoly státuszban (mert ha mondjuk Új Fiú lenne a fiúm, ő biztosan nem akarna így élni).

Erre szokás mondani, hogy JÓ, ÉS ENNEK AZ EGÉSZNEK MENNYI A VALÓSZÍNŰSÉGE?

De Hamupipőke meg azt mondta, hogy szivárvány dalol fenn az égen, higgyél hát a mesékben, s az álom egyszer majd valóra váááál.

Válasszam a járt utat, büszkén, mint a dob, ha zeng...?

Haha, kicsit elkalandoztam.

Remélem, egyszer messze hív a nagy folyó.

Nyuhaha.

Ez tényleg kell?

Zsírkarajfaja suna vokkk

Abban a reményben, hogy végre van új kollekció - nincs - elmentem vásárolni, és bár vettem egy-két cuccot, inkább csak úgy erőlködve, hogy legyen mit hordanom nyáron. Vettem egy haspólót, amin van egy anime figura (öh?), meg két fekete felsőt, amik szépen mennek majd a színes szoknyáimhoz az irodában, meg vettem egy aaaangyalian bájos ruhát, ami mondjuk kicsit rövid, de egyelőre esélyes randigönc, még meglátom, mennyire látszik ki belőle a szexualizálós melltartóm csipkézete. Ja, és vettem egy pattanás leszárító fénybigyót, amit E.D. blogján láttam, haha. Még nem próbáltam ki.

Amúgy még mindig annyira szeretem az IPL-készülékemet. Pihe-puha a lábam, olyan, mintha soha nem nőtt volna rajta szőr, a hasam miatt se aggódom már, a hónaljam is gyönyörűséges. Mindig, de mindiiig szenvedtem a szőreimmel, ez is olyasmi volt, ami lejjebb vitte az önbizalmamat, most meg... álomszerűen szőrtelen vagyok azokon a helyeken, ahol használom. Kár, hogy nunira nem lehet vele rámenni.

Vásárlás közben csatlakozott hozzám Pukkancs, aztán ettünk, és elkísért a fogorvoshoz, ahova úgy mentem, hogy biztos le fog cseszni a doki, amiért két-három éve nem jártam nála, de végül kiderült, hogy nincs lyukas fogam, csak érzékenyre sikáltam őket.

Utána spontán összefutottunk Pukkancs barátnőjével, meg azzal a lánnyal, aki még jött a strandra, meg azzal a fiúval, aki eltévedt a strand felé jövet, és dumcsiztunk kicsit az Ikea előtt. Aztán a srác kitalálta, hogy hazavisz mindenkit kocsival, és végignevettük az utat, és annyira feltöltődtem, hogy közben átfutott az agyamon, hogy nekem nem is kell fiú, mert én ilyen emberek mellett már simán értékesnek tudom érezni magam, és mert biztosan be lennék szabályozva, hogy felügyelet nélkül ne lóghassak annyit a pajtásaimmal. Éreztem, hogy ezek a srácok kedvelnek nagyon, és amikor kiszálltam a kocsiból, a fiú megjegyezte, hogy akkor majd szombaton találkozunk. Bírom őket, mert olyan fiatalosak - velem egyidősek -, hasonló az élethelyzetünk, mint nekem, nem érzem magam idegennek és elmaradottnak köztük, tudom, hogy bármit mondhatok, nem kell utána megmagyaráznom a szavaimat, mert ugyanolyan belegondolósok, mint én. Új Fiútól például gyakran megkapom, hogy művészlélek vagyok, amivel gondolom, kedveskedni akar, de inkább csak azt érzem belőle, hogy sok olyan dolgom van, ami távol áll tőle.

És asszem, hogy emiatt a kis esti kocsikázás miatt sokkal magabiztosabb lettem Új Fiúval kapcsolatban, mert most tényleg úgy gondolom, hogy ha esetleg nem tetszem majd neki, akkor mehet, amerre lát, mert én igenis jó vagyok és sokkal több annál, hogy férfiak véleményétől tartsak az én testemmel és személyiségemmel, és én úgyis nagyon boldog leszek majd ezeknek az emberkéknek a társaságában. Mert ezt a társaságot idén nyáron meg fogom magamnak szerezni...!

Szóval a tervem az, hogy én fogok ülni a nyeregben, és Új Fiú örülhet, ha egyáltalán nyeregben akarok majd maradni, mert többet nem fogom hagyni, hogy egy férfi elérje, hogy görcsösen meg akarjak neki felelni, és sírjak titokban, amiért úgy érzem, nem megy.

Peteérés helyett vérzek. Ez azért elmúlhatna.

No para

Találtam a bimbim felett egy csomószerű izét. Ugye nem kell egyből pánikolnom? Persze a világért se pánikolok, miért tenném, hisz bármi miatt lehet, lehet, holnapra már nem is lesz ott, és különben is olyan kicsi a cicim, miért pont nekem lenne bajom, és én nem akartam komolyan gondolni, hogy szerintem a harmincas éveim elején fogok meghalni, és miért pont most kezdődjön bármi rossz is, amikor kezdek jól viselkedni, mint aki értékeli az életet........!

Jaj, Univerzum, kérlek, vigyázz rám, látod, épp azon vagyok, hogy jó legyek!

A bolond

Jipijó

Enyém az új kihívás-kör, gyerteeek játszani! :D

Mélységes mély bugyraimból eredő beteges felszínességem

Amikor fiúkról írok, mindig arra gondolok, hogy biztosan bicskanyitogatóan irritáló hülyeségeket hordok össze az önbizalomhiányomról és a kapcsolatokhoz való hozzáállásomról, ezért most szólok előre, hogy ez is egy olyan bejegyzés lesz. Tehát aki igyekszik kedvelni a Rókát a bejegyzései alapján, de az ilyenek miatt mégse megy, zárja be az ablakot.

692

Dzsízibízi, ki olvasta ki tegnap a blogot?

Vagyishogymá' tegnapelőtt...

És a statisztikából kibukott egy visszaolvasott bejegyzés, amiből kiderült, hogy mégis kaptam már fiútól ajándékot.

Na jó, ideje lelőnöm magam, pedig még csak most kezdődne a bagolyműszak...!

Apró momentumok

Biccs

Múlt héten kitaláltam, hogy ne szúrjuk el az idei nyarat is az élet fölött való sopánkodással, hanem próbáljunk meg élni kicsit, mint a fiatalok. Nyaralni nem fogunk, de minden hétvégén, amikor csak jó az idő, lent leszünk a Velencei-tónál. Az első ilyen alkalmat vasárnap ejtettük meg az én kezdeményezésemre, és szerettem volna valami társaságot, úgyhogy szóltam Pukkancsnak, hívja a barátnőjét, és ő is hívjon embereket. Végül csak négyen mentünk le lányok, de jól elvoltunk.

Kami kihívása 2. - Szuperhős

Azt álmodtam, hogy egy emeleteságy alsó szintjén aludtam, vagy feküdtem, de legalábbis alig voltam magamnál, és bejött Új Fiú civilruhában, ahogy még sose láttam, max képeken. Leült mellém az ágyra - izmos volt a karja -, felültem, és megcsókoltam - bár a lesmacizás helytállóbb kifejezés lenne -, aztán megöleltem, és közben az járt a fejemben, hogy ez milyen jó érzés. Meg az, hogy nem nyúlhat hozzám, mert bokrot növesztettem a lábam közé.

Hát, nem sűrűn szoktam ilyeneket álmodni. Azt mondjuk fixen tudom, hogy ez nem az ő érdeme, szimplán annyit chatelek vele, hogy az agyam éjjel még naplózza magában a beszélgetéseket, és ezért random képeket generál...!

Naahh... Szégyellem magam, amiért nem csinálom rendesen a Kami-kihívást, és ha esetleg születőben vannak újabb kihívások, engem ne várjatok, majd időnként csinálok valamit, mert sajni csak így megy. Amúgy a Stock fotósat szerintem kihagyom, meghaladja a képességeimet.

Maffia

Megbarátkoztam a hajammal, csak a ruháimmal nem. Legalább cipőim vannak, igaz, csak arra az esetre, ha jó az idő. Ma is betévedtem a cipősboltba... És ott... a boltosnő kivette a pénzt a zsebemből. Ez milyen tahóság már?!

Gumipántokból van az egész, a talpa egy részét pedig szalmaszálakból szőtték az egerek. A kikopós talpalávalóra rá van írva egy szó, ezért ötbilliárd aranyfillérbe került. Azért vettem, hogy legyen miben kirándulnom a munkába, de lehet, hogy sajnálni fogom erre, és majd inkább a tengerparton fogok benne sétálni. Ja, nem.

Vicc, hogy munka mellett mennyire a felszínen tudok csak élni. Egyből a faszságok kerülnek előtérbe, aztán veszem a ruhákat, mint aki üzletet akar nyitni. Furcsa, hogy tetszeni akarok az embereknek, miközben nem is látom értelmét tetszeni nekik. Asszem, ez jól mutatja, hogy munka mellett ennyire futja agyilag.