Jelo szán

Lehet, hogy vége a blogolásnak?

Megvagyok amúgy.

Felfedeztem a The Bridge márkájú kókuszos rizstejet. Csuda csecse íze van. Szerdán meg megyek lecsapoltatni magam, kíváncsi vagyok az értékekre, igaz, jódmentes sót is csak az elmúlt hétvégén vettem. És úgy egy hete naponta kétszer iszom ragadós galaj teát, plusz palackos vizet iszom, mert tartok a csapvíztől. Oké, nyilván pozitív változás nem lesz egy hónap alatt, pláne, hogy nem szedek gyógyszert se, de azért az érdekel, hogy rosszabb érték jön-e ki. Kell is az új labor, mert kövi pénteken megyek az sztk-s dokihoz. Kenyeret amúgy két napig mertem enni, haha.

Hullámzó a kedvem, de általában nevetős.

Anyának kétszer sírtam el magam minden előzetes nélkül. Még én se tudtam, hogy rossz kedvem van, amikor lementem hozzá a szobába. Nagyjából az a két sírás volt őszinte pillanat kettőnk között, mert olyankor mindig megbabusgatott. Még mindig azt érzem, hogy nem tud hova tenni, és hogy Perdita türelmetlensége és kitörései miatt az én reakcióimtól is tart. Nem tudja, milyen ember lettem az elmúlt hat évben. Például faarccal se mondhatok viccet neki.

Furcsa fal van köztünk, és legtöbbször mindenki a saját szobájában nézte a tévét, volt, hogy ugyanazt a csatornát. Mikor már soknak éreztem ezt az elkülönülősdit, lenéztem hozzá. A semmiről csevegtünk, kicsit erőltetett volt, mint amikor egy rég nem látott unokatestvéreddel próbálsz újra összeismerkedni. Aztán nem is tudom, mi okozta a sírást... Talán a gondolat, hogy anya itthon is éppolyan magányos, mint Angliában. Ja, meg eszembe jutott, hogy mennyi mindent szeretnék, és hogy minden csak áll egy helyben... Ment is a háttérben egy műsor, amiben egy lány azt magyarázta, hogy író szeretne lenni, és majd egyetemre fog járni, meg publikálni akar. Aztán sírtam anyának, hogy én is publikálni akarok. Mondta, hogy majd fogok, én meg zokogtam neki, hogy nem, mert soha nem fejezek be semmit, fos vagyok, kakesz vagyok, nem is vagyok tehetséges, stb, tudjátok.

Második alkalommal meg azért mentem be hozzá, mert undokul szóltam hozzá valami miatt, aztán bűntudatom támadt. Akkor már azért sírtam, mert tudtam, hogy másnap vissza fog menni Angliába, meg azért, mert nem vagyok olyan gazdag, hogy ne kelljen visszamennie.

Még mindig nem dolgozom. Most úgy áll, hogy pénteken kezdek, várom a faszfejember hívását. Nem tudom, meddig akar ezzel szórakozni, de nem fogok rá várni a végtelenségig. Csak hát az a fizu jó lenne, meg maga a környék is az egyik kedvencem. Nem zavar amúgy eléggé, csak az, hogy egyre több mindenre fáj a fogam, és nincs rájuk pénzem. Mind az új terveimmel kapcsolatos cuccok lennének, szóval csak emiatt idegesítő ez a lebegtetés.

A napokban nekiültem a mesémnek, hogy befejezzem, még mielőtt elkezdek dolgozni, mert akkor valószínűleg megint nem fogok írni. Csak harminckét oldalas lett, azt hiszem, írok majd még hozzá kettő hasonlót. Már van új ötletem. Írás közben szinte végig azt éreztem, hogy elégedett vagyok a stílusommal, de a végére elmaradt a lendület. Lehet, majd kotlok még fölötte, csak hát már nem kerülök a megfelelő állapotba írás közben. Amikor elkezdtem írni, mintha nem is az agyam mozgatta volna a kezem, és szerintem csak olyankor tudok jól írni, amikor ezt érzem.

De legalább befejeztem.

Most már van egy szép kisregényem, egy fantasy regényem, meg egy mesém. Naon termékeny író itt valaki, aki már alsós kora óta tudja, mi szeretne lenni! Semmi mást nem fejeztem be, csak azokat a béna verseket, amik ráébresztettek, hogy költő biztosan nem leszek. De azért őrizgetem a többi kezdeményt, mert van köztük egy-két olyan, amit igazán befejezhetnék...! Egy ideig azt hittem, a szépírás lesz az én asztalom, merthogy a fantasy tutira nem, de most azt gondolom, ebben a mesevilágban jobban el tudtam lubickolni.

Nem akarom, hogy a bejegyzés lényege az legyen, hogy Róka már megint fosnak érzi magát. Ez tök hullámzó egyébként. Főként az zavar, hogy érzek magamban kreativitást, de az ott is marad belül. És ezt lúzerségnek érzem, mert ez csak rajtam múlna pedig, hah!

Ez az új agyon hallgatott számom, ezt kötöm a mesém utolsó mozzanataihoz:

Crystal Fighters - Yellow Sun
Igaz, csak két napja találtam.

Tőgy

Khm, hát bocsi az előző kirohanásért, de végül is nekem itt szabad ki-be rohangálnom.

Szóval elmentem az interjúra, aztán nagy fosnak éreztem az egészet, mert a hapsi csak az angolomra kérdezett rá (elhitte, hogy tudok, le se tesztelt), meg arra, miért hagytam ott az előző munkahelyemet, és hát én azt hittem, az utóbbi kérdésre olyasmiket mondtam, amik esetleg kivetnivalók, egyébként meg csak ő dumált, és nem hagyott érvényesülni - még mosolyokat se volt hova közbeszúrnom. Meg mivel akartam is a munkát, meg nem is, nem vittem túlzásba a kiöltözést se, szóval az interjú után azt gondoltam, hogy a hippis fejemmel úgyis elvágtam magam. Ha nem foglalkozom a hajammal, önálló életre kel, én meg mostanában hagyom élni, és azt játszom, hogy a kócos fej az imidzsem része. Az aznapi topánkám meg fényviszonytól függően négyféle színben csillogott (lila-kék-ezüst-sárga), eredeti Hongkong márka.

Majd csak jövőhéten kell kezdenem, úgyhogy lesz pár napom anyára is - holnap jön haza majdnem két hétre. Perdita is jön vele haza, mert ő tegnap kiugrott hozzá. Engem is hívtak, de hosszas gondolkodás után rávágtam, hogy nem (lehet, Perditával megennénk egymást, márpedig mióta hazajöttünk, nem volt bandaháború, és London még mindig nem érdekel annyira, hogy költsek rá, szerintem amúgy is a belvárosban kellene ténferegni boltról boltra, aztán inkább autó elé vetném magam a tömeg láttán).

Pukkancs is talált munkát. Egyelőre úgy tűnik, a hétvégéi szabadok lesznek, de én erre azért nem vennék mérget, mert ez a vendéglátásban ugye ígéretek alapján működik, és nincs beleírva a szerződésbe. Pedig jó lenne, mert én csak hétköznapokon fogom vagdosni az ereimet. meg vasárnaponként, amiért másnap hétfő  

Na, ennyi.

(Amúgy nem szoktam vagdosni az ereimet.)

Ja, és sokat játszom a telefonom kamerájával. Elég jól elvagyok itthon, kicsit el is futott a depresszijó, amikor felhívott a hapsi, hogy rám esett a választásuk. Végül is magyar viszonylatban korrektek a feltételek... Recepciós leszek megint, és többet fogok keresni, mint a legutóbbi munkahelyemen, úgyhogy... talán nem kötöm fel magam két nap után.

Ja, és nagyon szomorú lett a POCAKOM az új étrendemtől, úgyhogy kicsi mennyiségben ugyan, de visszacsempésztem bele a kenyeret. Ez a se tejtermék, se cukor, se glutén dolog annyira lesokkolta a szervezetemet, hogy napokon át nem tudtam elaludni, és végül is arra jutottam, hogy márpedig valamit nem ártana enni a növényzeten kívül, hogy érezzem is, hogy néha szoktam enni. Majd fogok venni egy kenyérsütőt, aztán majd sütögetek magamnak emberi fogyasztásra alkalmas kenyeret, mert azok, amiket a boltokban árulnak, mérgezőek...! Ja meg majd vennem kell sztiviát vagy mi a fenét is, hogy nyalogathassam, ha csokira vágyom.

Kéne egy kecske is, hogy fejtegessem, de hát... Biztos sokat eszik, és szegénnyel úgyis csak a tőgye miatt lennék együtt.

Primi

Ma megyek egy állásinterjúra. Egész éjjel forgolódtam emiatt, mert ha felvesznek, akkor megint kezdődnek a nulla szabadidős napok, mert tíz órás a munkaidő, és a halál faszáig el kell majd mennem heti öt napban, tehát megint csak aludni fogok hazajárni. Panaszkodtam emiatt anyának reggel a chaten, bár pont neki nem kellene ezeket mondanom, mert ő meg annyira se szabad, mint én, és azt hiszem, nem lát belém eléggé ahhoz, hogy megértse, nem a munkával van bajom, hanem az értelmetlenségével. Bár azon gondolkodtam tegnap, hogy valószínűleg nincs az a pénz, amiért cserébe szívesen dolgoznék heti ötven órákat egy életen át. Kikészülök ettől a szarakodástól, hogy menetrend szerint kell működni, mint egy baszadék robot. Hogy este le kell feküdni, miközben én még mást akarnék csinálni, viszont hajnalban meg kelni kell, csörög a retkes óra, véletlen se akkor keljen fel az ember, amikor kialudta magát.

Azért kellene most már dolgozni, mert Pukkanccsal akarunk venni valamit, és hát kurva drága. Én már nem fogok félrerakosgatni... Baszódjon meg az élet, én most vagyok fiatal. Úgyse vált be ez a félrerakósdi. Van egy bizonyos fizetési határ, ami alatt nincs is értelme gyűjtögetni, mert évek alatt is csak egy maroknyi lesz az a zsozsi.

Néha tervezgetek, aztán rájövök, hogy olyan kis hülye vagyok, mit gondolok én magamról... Már nem is írom inkább, miket találok ki, úgyis mindig mindenből csak egy száraz szarkupac lesz, lehet, valami kivitelezhetetlenségi átok kerül a terveimre, ahányszor leírom őket. Csak folyton a sürgetést érzem... Jövőre huszonnyolc leszek, pedig még csak huszonhat vagyok...!

Pukkancs is ma elment próbanapra, ő erősen hajlik a vendéglátás felé, mert irodai munkát semmiképp nem akar. Így nem tudom, mennyit fogjuk látni egymást, mindenesetre elég fosadék kedvvel ment el itthonról. De talán végül jól érzi majd magát, a jó hangulat fontosabb, mint a jó fizu.

Hét körül sikerült visszaaludnom, és azt álmodtam, hogy valami millió méter magas asztal tetején álltam, és onnan kellett volna lemásznom egy neki támasztott, iszonyat meredek és ingatag létrán. Elkezdtem mászni, de aztán nem ment, mert húzott le a mélység, úgyhogy visszamásztam a tetejére. Volt egy fal is, aminek ez az asztal lényegében neki volt tolva, és a fal mellett csüngött egy alpinista-szerű ember, és neki kezdtem el vinnyogni, hogy hívjon segítséget, mert nem fogok tudni lemászni. Közben tata valahogy ott termett, és ő is megpróbált elindulni a létrán, mire a létra kilengett a levegőbe, tata pedig térden állva próbált utána nyúlkálni egy sörösüveggel, aztán annyira előre nyúlt, hogy leesett, és meghalt, de mielőtt ő leesett, egy már rég halott cicánk is leesett, és ő is meghalt... És aztán valahogy lejutottam, és iszonyatosan sírtam, amiért nem szóltam rá tatára, pedig láttam az esélyét annak, hogy le fog esni, és közben nagyon szomorú voltam a macskánk miatt is.

Most valamiért nagyon fos kedvem van, meg érzem, hogy ez a kedv a gyomromban van, pedig ott kurvára nem kellene lennie. Azt hiszem, érzem a tavaszi szünetem végét, möhöh.

Pedig voltunk a héten egy gyárban is - haha, nem is tudom, hogy gondoltuk, hogy mi majd ott fogunk dolgozni -, és akkor se éreztem ezt a görcsöt, igaz, nem is vettem túl komolyan a dolgot. Lejátszották nekünk a videót, hogy ilyen jól megy a vállalatnak, meg olyan menők világszerte, és közben tök nagy ingert éreztem beszólogatni, hogy akkor miért nem fizetitek meg a munkásaitokat, ti büdös faszok, és minek játszotok le ilyen szaros videókat, ha a munkásaitokat úgyse érinti a köcsög sikeretek? Aztán lett volna interjú, de amíg vártunk a sorunkra, arra jutottunk, hogy inkább tovább állunk.

Akkora kizsákmányolás megy itthon, hogy szinte már kalapot lehetne emelni az összes geci előtt, akinek van pofája ilyen bérekért dolgoztatni bárkit is.

Le a kalappal előtted, amiért képes vagy emberi alakot ölteni.

Na, gondoltam, könnyebb lesz a lelkem, ha ideprimitívkedem a gondolataimat, de nem jött be.

Köcsesz

Remélem, nem túl köcsögös a hátterem!

Pajzsmirigy téma

Hát nem a nőgyógyászoknak köszönhető, hogy végre kezdem kapisgálni, merre felé kell mennem a hormonos panaszaimmal. Sajna ezek a panaszaim kissé háttérbe szorulnak, mert a nyaki ultrahangon ugye elszörnyedt az orvos a pajzsmirigyemen, és szólt, hogy minél előbb menjek el vérvételre és endokrinológushoz. A vérvételre házi orvosi beutalóval mentem, de a neten olvasgatás hatására fizettem rá pár aranytallért, hogy több dolgot nézzenek meg a véremben. Jó ötlet volt, mert a házi orvos által bekért lelet szép lett, épp csak a lényeg nem volt rajta. Még elég kínai ez a pajzsmirigy gyulladás dolog nekem, úgyhogy nem fogom itt előadni a szakértőt, mert a laboreredményt is csak két napja vettem át; a lényeg az, hogy van egy antitest, aminek a normál maximum értéke 60, nekem meg 1300 lett, amin néztem egy nagyot, mert hát sejtettem, hogy lesz valamicske eltérés, de hogy ekkora, azt nem vártam. Ez a cucc lényegében irtja a pajzsmirigy hormonjaimat, ha jól értem.

A neten persze utánanéztem, hogyan gyógyítható ez a dolog. Gondoltam, majd biztos kapok valami antibiotikumot, aztán volt-nincs gyulladás, és biztosan elmúlnak az egyéb panaszaim is...! Aztán a net azt írta, hogy a pajzsmirigy gyulladás autoimmun betegség, tehát nem gyógyítható (nem tudják az okát), erre kell majd egész életemben gyógyszert szednem, mármint hormonokat, hogy visszaszedjem azt, amit a szervezetem nagy ügyesen kinyír magának. 

Tegnap elmentem az endokrinológushoz, szintén fizettem érte, nehogy úgy járjak, mint múltkor azzal a köcsöggel, hogy majd a kérdéseim hallatán gúnyolódni kezd, és végül sírva kifutok a rendelőből. Szóval gondoltam, ha fizetek, akkor majd figyel rám az orvos (jó, meg a nyaki ultrahangos doki miatt siettetni is akartam a témát).

Jó, végül is emberileg nem volt baj az orvossal, de nem igazán győzött meg... Megkérdezte, hullik-e a hajam, szokott-e lenni székrekedésem, töredezik-e a körmöm, fáradékony vagyok-e, majd - mivel mindre nem volt a válasz - csak egy étrendkiegészítőt írt fel, és azt mondta, három hónap múlva menjek vissza. Elmondta, hogy ez az antitest pajzsmirigy alulműködést fog okozni, majd idővel - úgy fogalmazott - kinyírja a pajzsmirigyemet. Szóval nem igazán értettem - még most se -, hogy ha ilyen durva eltérésem és gyulladásom van, miért nem ír fel gyógyszert. Meg kell várni a panaszokat vagy mi? Meg kell várni, míg a többi érték is szar lesz?

Persze eszem ágában sincs visszamenni hozzá három hónap múlva, nem is a bizalmatlanság miatt, hanem úgy alapból azt terveztem, hogy ő majd utat mutat nekem a sötétségben, én meg majd tudni fogom nélküle, hogy TB alapon kihez vezessen a következő kirándulásom. Ugyebár munkám sincs, szóval nem nagyon kellene királylánykodni a maszekokkal, ezt az endokrinológust is csak azért szerveztem be, mert beszaratott a nyaki ultrahangos hapsi. Attól függetlenül, hogy nem éreztem hasznosnak, nem bánom, hogy elmentem, mert régóta égett már a seggem egy maszek endokrinológusért, úgyhogy ez letudva (micsoda bakancslistája van itt valakinek!) Azt mondjuk legalább elmondta, milyen vérvételre menjek el, ha panaszom van a sok szőrre, úgyhogy ennyivel végül is felvilágosultabb lettem.

Mindenesetre éjjel nem tudtam elaludni, mert azon kattogtam, hogy vajon mikor kezd el kihullani a hajam - sok fiatal nőt láttam már kopaszodni, és elvinne a hiúság, ha nálam is elindulna a folyamat -, meg hogy vajon ha valaha is felírnak nekem gyógyszert, annak milyen mellékhatásai lesznek, meg eleve nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi van, ha ez az ember egy betanult séma szerint ajánlgat vitaminokat, és én megbízom benne, pedig nem kellene, hisz ahány páciens, annyi eset?

Aztán elmentem a házi orvoshoz, hogy kikérjem a véleményét, mármint hogy valóban elegendő-e most nekem ez a vitamin, tényleg vegyek-e belőle három dobozzal (négyezer forint egy doboz, szóval már csak azért se mindegy), vagy inkább várjam ki az sztk-s időpontomat, ami egy hónap múlvára esik. A házi orvos egyébként hasonlóan reagált a laboreredményemre, mint a nyaki ultrahangos hapsi a pajzsmirigyem kinézetére, és ő se értette, mi a szarért csak vitamint írt fel az endokrinológus. Végül abban maradtunk, hogy inkább ne szedjek semmit, nehogy bekavarjon, és várjam ki az sztk-s orvos véleményét, és kérjek majd tőle ilyen-olyan laboros beutalót, mert ő házi orvosként nem utalhat be mindenhova. Persze mire bejutok az sztk-s endokrinológushoz, pont elavul a mostani laboreredményem, úgyhogy egy részét újra meg kell csináltatnom, de innentől már TB alapon fogom futtatni a dolgot (bár el nem tudom képzelni, hogy lehet egy sztk-s endokrinológushoz visszajárkálni kontrollra, ha így is január óta várok a soromra, de hát mindegy, majd bemegyek egy csarnokba, gondolom, ott tartják a tartalék orvosokat).

Igazából se a kézremegés, se a libidó, se a túl sok szőr nem függ össze a pajzsmirigyemmel a maszek ember szerint, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy max csak ő tudja így, aztán majd hátha lesz valami. Mondjuk gondoltam rá, hogy talán csak a sikertelenség nyírta ki a szinte soha nem is létezett szexuális vágyamat, és lehet, hogy egy boldogabb életszakasz ezt a dolgot helyreállítaná bennem, no de... az a szakasz még várat picinkét magára.

Szóval remélem, nem szúrok el semmit azzal, ha én ezt a vitamin szedést most egyelőre hanyagolom, de valamiért úgy érzem, nem az a megoldás, hanem kicsit jobban foglalkozni kell vele. Azzal tisztában vagyok, hogy a házi orvos nem jártasabb ebben, mint egy endokrinológus, én meg pláne nem vagyok jártasabb, és azt is tudom, hogy az orvosok mindig ráncolják a homlokukat, ha megtudják, hogy valaki internet alapján okoskodik magának, de hát... Inkább várok még egy hónapot, aztán az sztk-s doki max megerősíti a maszekot, vagy nem...

Igazából csak annyi a lényege ennek a bejegyzésnek, hogy elvileg tök sok ember mászkál pajzsmirigy problémával, csak nem tud róla, és ha nem megfelelő szakemberhez fordul, ki se fog derülni, és félrekezelik, meg élhet tovább a zavaró tüneteivel. Ma olvastam egy cikksorozatot, ami kicsit csapongó volt ugyan, de hasznosnak tűnt ebben a témában, szóval majd ha esetleg eljut az életem egy olyan szintre, ahol el lehet gondolkodni a gyerektémán, akkor tudni fogom, hogy majd sok mindenre oda kell figyelnem ezzel a pajzsmirigy cuccal a nyakamban (a nyakamban, értitek!), meg alapból változtatnom kell egy-két dolgon étkezés-ügyileg is, de hát ilyenek, hogy napi egy avokádó, egyelőre kicsit luxusnak tűnik. Arra viszont - a cikk alapján legalábbis - van esély, hogy a szorongást is okozhatja pajzsmirigy probléma, hátha tudok majd ellene tenni. Tünetként írják még a céltalanságot és a depressziót is, de én nem depressziós vagyok, csak reálisan látom az életet...!

Késztetést érzek rá, hogy kiírjam ide, hogy hébe-hóba nem árt nyaki ultrahangra elmenni, és ilyen-olyan vérképet lekérdezni (én a házi orvostól kért TSH-s beutalómat egészíttettem ki egy "Pajzsmirigy bázis csomag" tartalmával, így a teljes csomag árából lejött pár ezreske), mert bár a pajzsmirigy betegség tünetei nálam egyelőre nincsenek meg annyira, mégis fennáll - elkezdődött, ki tudja, mikor? -, úgyhogy nem feltétlenül kell kivárni a tüneteket, hogy gyanakodni kezdjen az ember. Szóval menjetek el ezekre a vizsgálatokra, és ha gázos a labor, várjatok ti is fél évet egy endokrinológusra, aki majd felolvassa nektek az internetet  járjatok utána.

A kissé csapongó cikkek:

http://etkezestudat.blog.hu/2017/03/13/a_pajzsmirigy_titok_the_thyroid_secret

http://etkezestudat.blog.hu/2017/03/14/a_pajzsmirigy_titok_2_resz

http://etkezestudat.blog.hu/2017/03/16/a_pajzsmirigy_titok_3_resz

http://etkezestudat.blog.hu/2017/03/17/a_pajzsmirigy_titok_4_resz

http://etkezestudat.blog.hu/2017/03/20/a_pajzsmirigy_titok_5_resz